Nagyon kevés ember csinálja azt az életében amit igazán szeret. Igen ez egy óriási 'klisé' de nagyon igaz. Engem a főzésen és az ehhez kapcsolódó dolgokon kívűl igazából nem érdekelt semmi. Úgy kimondottan szakács soha nem akartam lenni (persze jó bele látni ebbe is) de ezért nem is erre a pályára mentem (az már más kérdés, hogy kicsit most ebben vagyok :D). Képzeljük el azt a helyzetet amikor egy 10-15 év közötti lány, a mindenféle tinisorozatok és magazinok helyett éppen 'Jamiet/ Gordont/ Nigellát' néz és Tv Paprika magazint olvas. Na, pont ez voltam én :D Középiskolában abszolút nem, egyetemen már talán témába vágó dolgokat tanultam (agrármérnök vagyok).

Sosem vettem ezt komolyan, hogy főzés/ blogírás stb. pedig annyian mondták, hogy miért nem indulok neki és próbálom meg. Pár hete vettem rá magam, hogy elkezdjem kiírni magamból azokat a dolgokat, amit tényleg szeretek és ha néha túl sok a fogalmazásom, az azért van mert nem adja át teljesen egy internetes felület, amit amúgy teljes odaadással csinálok és az adott pillanatban érzek ha kész egy étel vagy tökéletesítettem egy receptet(aki személyesen ismer, nagyon jól tudja, hogy most elég visszafogottan fogalmaztam és hogy pontosan miről is beszélek :D).

Óriási divat mostanában blogot írni, igazából úgy voltam vele, ha már egy ember is kíváncsi arra, hogy a színes képeim mögött milyen tartalom és story van, akkor már megérte elkezdeni :) Rengetegszer van az, hogy igazi nagy kényszer leírnom pontosan egy receptet, mert általában érzésre főzök. És rengetegszer amugy nem is úgy sikerül ahogy elterveztem ( egyszer pl. egy nagyon kedves barátnőmnek laktózmentes sajttortát csináltam a szülinapjára, vagyis csak akartam, mert a tortaforma csat része inkább szó szerint 'elengedte' a dolgot, de így legalább a sütőt és a konyhapultot sikerült végre ki és letakarítanom, maradjunk ennyiben:))) 

Szóval, ha van valaki aki tényleg elolvassa a receptjeimet, akkor bocsi, hogy sokszor használom a kb.-t, ez ezért van :)

Na és ahogy említettem: Nigella, Gordon és Jamie :) Mind a három személyt már kiskorom óta követem, de leginkább Oliver az aki hatással van a főzés iránti dolgaimra. 

Sok dolog van, ami persze nem annyira tetszik a stílusában (pl. a túlzott menta használat) de azért nincsenek rossz ötletei :) A Superfood könyve volt a legelső amit megvettem, ezekből készült a képösszeállítás amit a bejegyzés elejére raktam, néhányat ki is próbáltam belőle :) Lehet Jamiet szeretni vagy utálni,  de azért ő az egyik legjobb példa arra, hogy nem kell ahhoz Michelin csillagos chefnek lenned, hogy letégy valamit az asztalra :) 

Remélem ez a kis bejegyzés segített abban, hogy nagyjából megértsétek, hogy miért is kezdtem el írni :)

Ígérem ez az első és utolsó posztom ami ennyire személyesre sikerült :D